Az interjúztatót nem a távozás részletei érdeklik, hanem az, hogy rejt-e kockázatot: ismétlődő, súlyos konfliktust a munkáltatóval. A jó válasz rövid, tárgyszerű, igaz és érzelmektől mentes – és előre fel kell rá készülni. Egyetlen rosszul sikerült váltás nem állítja meg egy jó vezető karrierjét.
A vezetői karriermentorálás első alkalmával csak beszélgetünk: a jelölt hátteréről, a céljairól, és arról, miért fordult hozzám. Már ekkor gyakran előkerülnek a pálya kritikus pontjai – olyan helyzetek, amelyek mély nyomot hagytak, és amelyek miatt a jelölt előre tart bizonyos interjúhelyzetektől. Ilyenkor megkérem, mondja el, melyek azok a kérdések, amelyekre már most választ kell kapnia ahhoz, hogy lendületesen tovább tudjon haladni. A lista élén szinte mindig ugyanaz áll: hogyan beszéljen a legutóbbi – vagy egy korábbi, problémás – távozásáról, amikor az interjún elhangzik a kérdés: „Miért hagyta ott az előző munkahelyét?”
Miért kérdez rá az interjúztató a távozásra?
Az interjúztató nem a legapróbb részletekre, és különösen nem az érzelmi oldalra kíváncsi. Egyetlen dolgot szeretne tisztán látni: rejt-e az Ön múltja beválási kockázatot. Ez akkor merül fel, ha valaki
- rendszeresen,
- hasonló módon, ismétlődően,
- és súlyosan került ellentétbe a munkáltatója érdekeivel.
Mindhárom feltétel számít. Egyetlen rosszul sikerült váltásról nyugodtan, tisztán és őszintén lehet beszélni. Az interjúztató is ember – könnyen lehet, hogy vele is történt már hasonló, és egy őszintén elmondott történet a döntését egyáltalán nem befolyásolja.
Először a feldolgozás, aztán a megfogalmazás
A távozás nem Önről mint emberről szól. Munkahelyi elválások mindig voltak, és szinte minden vezetővel megtörténik a pályája során, akár többször is. Szerencsés esetben Önt keresik, és Ön dönt; máskor a helyzet, a felettes vagy a körülmények alakítják így. Nem minden váltás szorul részletes magyarázatra.
Nem kell bűnöst keresni – különösen utólag nem. A helyzetek ritkán egyszereplősek. Ha egy beosztott nem teljesít jól, azért az is felel, aki kiválasztotta, betanította és támogatta – vagy nem vette észre, hogy a feladat nem illik hozzá. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. Aki ebbe temetkezve ül le egy interjúra, nem fogja tudni a legjobb formáját hozni.
Vegye le az érzelmi töltetet. A konfliktusok ritkán ott keletkeznek, ahol felszínre kerülnek, és egy elválás után mindig maradnak fájó nyomok. Ezeket érdemes feldolgozni, mielőtt az álláskeresést elkezdi. Néhány bevált módszer:
- Írja ki magából. Kutatások szerint aki leírja a feszültségeit, könnyebben látja új szempontokból és dolgozza fel a történteket.
- Beszélje át valakivel. Egy mentor tükröt tarthat, és új értelmezési szempontokat adhat.
- Mozogjon rendszeresen. Tapasztalatom szerint a futás és az úszás a leghatékonyabb: a terhelés elviszi a figyelmet a problémáról, a monoton mozgás levezeti a stresszt, az egyedüllét pedig teret ad a tiszta gondolkodásnak.
Hogyan fogalmazza meg a saját történetét?
Ugyanarra az eseményre mindenki másként emlékszik. Egy közlekedési balesetre másként emlékszik a buszsofőr, a vele összekoccanó autós és a járdán kutyát sétáltató idős hölgy: mindegyikük mást látott, és mást tartott fontosnak. Az emlékek ráadásul az idővel változnak is – ahogy a horgászok kifogott halai is nőnek a történetekben. Önnek tehát joga van ahhoz, hogy a távozást a saját nézőpontjából mondja el, de csak igaz, ellenőrizhető tényekre építve.
Az interjú egyúttal marketinghelyzet is, ahol Ön a „termék”. A jó válasz ezért:
- igaz, és az Ön álláspontját tükrözi;
- rövid és tárgyszerű, érzelmek nélkül;
- megnyugtatja az interjúztatót, hogy a kockázat, amelytől tart, nem áll fenn;
- a jövő felé fordul: mit tanult belőle, és mit keres most.
Rossz és jó válaszok – három példa
| Helyzet | Ami gyanút ébreszt | Ami megnyugtat |
|---|---|---|
| Átszervezés, a pozíció megszűnt | „Hosszú történet… az új tulajdonos mindenkit lecserélt, aki nem az ő embere volt.” | „Az anyavállalat összevonta a régiós központokat, és a pozícióm megszűnt. Az átadásig maradtam, a csapat vezetését rendben átadtam.” |
| Elbocsátás eltérő elképzelések miatt | „A vezérigazgató nem értett a szakmához, ezért nem tudtunk együtt dolgozni.” | „Az új vezérigazgatóval másként láttuk a növekedés útját, ezért közös megegyezéssel váltunk el. Azóta egy vezetőváltás után hamarabb tisztázom az elvárásokat.” |
| Titoktartás köti | „Erről nem szeretnék beszélni.” – kitérően, feszülten | „A szerződésem kölcsönös titoktartást ír elő, ezért részletekbe nem mehetek. Annyit mondhatok, hogy közös megegyezéssel, rendezetten váltunk el.” |
Tipikus távozási helyzetek – és hogyan beszéljen róluk
- Harmonikus elválás külső okból – például költözés vagy a családi körülmények változása miatt. Mondja el nyíltan.
- Egyeztetett elválás – a munka jellege, a környezet vagy egy másik ajánlat miatt. Itt is a nyílt, átlátható válasz a legjobb.
- Hosszan húzódó személyes vagy üzleti konfliktus. Előbb válassza le az érzelmi részt, és mérlegelje a szereplők érdekeit. Ha a helyzet röviden bemutatható, egyszeri volt, és nem rontja a pályázata esélyeit, mondja el egyszerűen, röviden, tárgyszerűen.
- Összetett üzleti-stratégiai okok felsővezetői szinten. Tartós érdekellentét – akár nyílt konfliktus nélkül – vezet bizalomvesztéshez és a megállapodás felbontásához. A részleteket ilyenkor gyakran nem is szabad elmondani, és nem is célszerű. Hivatkozzon a vezetői szerződésre és a kölcsönös titoktartásra.
Egy példa a saját gyakorlatomból. Egy első számú vezetőt készítettem fel, aki a távozása előtti évben rendkívül összetett helyzetben dolgozott: az anyavállalat tervei és a nemzetközi vezetőitől kapott prioritások ellentmondtak egymásnak, így egyszerre nem lehetett megfelelni nekik. Mivel a feszültség már korábban érezhető volt, még a felmondás előtt elkezdtünk együtt készülni a váltásra. A közös megegyezéses megállapodásba kölcsönös titoktartás is bekerült, mindkét fél bizalmas információinak védelmében. Az interjúkon így nem okozott gondot azt mondania: „A kölcsönös titoktartási megállapodás miatt erről sajnos nem beszélhetek.” Sőt, az új cég nemzetközi vezérigazgatója kifejezetten elismerte, hogy ennyire lojális a korábbi munkáltatójához – ebből ugyanis azt látta, hogy egy hasonló helyzetben ők is számíthatnak a diszkréciójára. Felvették, és azóta is ott dolgozik.
Mely távozásokat a legnehezebb megmagyarázni?
Vannak minták, amelyeket utólag szinte lehetetlen jól kommunikálni. Ezeket a pálya során érdemes elkerülni.
- Gyakori váltások. Aki két-háromévente vált, a „szezonális vezető” képét rajzolja fel. Az első évet még nem ő tervezte, a másodikat már igen – ha a harmadik évben jön az elválás, és ez rendszeresen ismétlődik, az kérdéseket vet fel a hosszú távú teljesítményével kapcsolatban. Sok jelölt mondja, hogy ezt meg tudja magyarázni. Csakhogy gyakran el sem jut addig az interjúig, ahol elmondhatná.
- Ismétlődő, hasonló konfliktusok, különösen az együttműködés terén. Gyorsan elterjed a kép, hogy a vezető összeférhetetlen.
- Felégetett hidak. A magyar piac kicsi: egy elmérgesedett távozásról hamar mindenki hall – ki-ki a maga töredékes változatában. Ezt később szinte lehetetlen egy másik cégnél megmagyarázni, ráadásul a korábbi munkáltatóhoz még vissza kell fordulni, például referenciáért.
Fel lehet készülni erre a kérdésre?
Igen. Ez az egyik legnehezebb kommunikációs helyzet egy vezetői állásinterjún, ezért érdemes előre kidolgozni, és a mentorral többször begyakorolni. Az interjúztatót leginkább az nyugtatja meg, ha a jelölt nyugodtan és strukturáltan beszél a távozásáról. A rögtönzött magyarázatok ritkán érik el a céljukat.
Gyakori kérdések
Megkérdezhetik, ki kezdeményezte a távozást?
Igen. Különösen, ha több váltás is volt a pályáján, elhangozhat a kérdés: „Itt ki mondott fel kinek?” Ha többnyire a munkáltató kezdeményezte az elválást, az nem segíti az állás elnyerését – ezért is fontos, hogy a válasz tárgyszerű és felkészült legyen.
Érdemes igazat mondanom, ha az nem előnyös számomra?
Igen. A fejvadászok és a cégek ellenőrizhetik a referenciákat: strukturált kérdések mentén megkérdezik a korábbi munkáltatókat a jelölt teljesítményéről, együttműködéséről és vezetői készségeiről – a végén gyakran azt is, dolgoznának-e vele újra. Valótlant állítani a távozásról ezért sem nem érdemes, sem nem hasznos. A cél nem a történet szépítése, hanem az igaz történet jó megfogalmazása.
Elbocsátás után mikor kezdjek új állást keresni?
Amint a történteket feldolgozta, és meg tudja fogalmazni a saját, igaz történetét. Aki még az elbocsátás érzelmi hatása alatt pályázik, az interjún is ezt fogja sugározni. Néhány hét tudatos felkészülés többet ér, mint sok elkapkodott pályázat.
Összegzés
A vezetői állásinterjúkon szinte mindig előkerül, miért jött el valaki az előző munkahelyéről. Erről beszélni nem könnyű, különösen, ha a történetnek érzelmi töltete van. Bár ez csak egy szempont a sok közül, a felkészületlen, rosszul felépített válasz megnehezítheti az állás elnyerését. Az átlátható, strukturált válasz győzi meg leginkább az interjúztatót – ennek kidolgozása a Vezetői karriermentor programban is fontos lépés.
Ha szeretné tudni, Ön hol tart ebben a felkészülésben, kérjen egy 45 perces, díjtalan és bizalmas beszélgetést a Bizalmas kapcsolat oldalon.
